Kedves Amerika(Magyarország) — amit bánunk és fogadunk a 2016-os (elnök)választás kapcsán

 

 

 

Ez volt a legzavaróbb és leginkább megosztó választási kampány, amennyire vissza tudunk emlékezni. Joseph Grenny és David Maxfield, a VitalSmarts alapítóinak, a Crucial Conversations szakértőinek az írását olvasva, sok párhuzamot véltünk felfedezni a 2016-os amerikai és a magyar választás között, aminek kapcsán talán mindegyikünk megfogalmazhat magának tanulságokat. Íme.

 

„Úgy fogtunk neki ennek az írásnak, hogy össze akartuk szedni azokat a választás kapcsán elkövetett dolgokat, amiket a szégyentáblára kéne felírni. De ahogy elkezdtük, rájöttünk, mi is ugyanúgy hozzájárultunk a listához.

 

Ne értsék félre. Nem folytattunk gyűlöletbeszédet, nem akartuk lecsukatni a jelölteket. De ahogy elkezdtük megkövezni mások viselkedését, rájöttünk, lehet, hogy közülünk is néhányan megérdemelnék a szemrehányást. Ahogy visszatekintünk a múlt évre, felállíthatjuk a mulasztásaink prioritásait:

 

  1. A jelöltek. Kell ennél többet mondanunk? Trumpon és Clintonon kívül sok más jelölt is tehet a politikai diskurzus és a választási stratégiák színvonalának süllyedéséről.

  2. A média. A média fizetett partizánokat hozott be, akik nem tettek mást, mint untig ismételgették a választási pontokat. A hírcsatornák azt állítják, kiegyensúlyozottak, részrehajlás nélkül adnak tudósítást a riporterek, szerkesztők, bemondók. Mégis a média, mint a negyedik hatalmi ág, szétkürtölte az ellenfél felelősségét. Véleményünk szerint, a média sem viselkedett felelősebben, mint a korábban említett politikusok.

  3. Az alternatív média. Az internet teli van tényeknek öltöztetett feltételezésekkel. A legtöbb olvasó együgyű terjesztővé vált, ahelyett, hogy óvatos elemzővé — ami bennünket a jól informáltság „érzetével” mintsem „tényével” ruházott fel.

  4. Barátok (vagy volt barátok) és munkatársak. Pár hónapja hoztunk nyilvánosságra egy tanulmányt, amely rávilágított, mennyire félünk politikai tárgyú beszélgetésekbe elegyedni – jogosan. Több mint 33%-unk tapasztalta, hogy a politikai tárgyú beszélgetés az arcába robbant — a kapcsolatainkat elveszítve — vagy még súlyosabb károkat okozva. Mindannyian rámutathatunk olyanokra, akik bántóan viselkedtek, amikor a saját álláspontjukat akarták kifejezni, vagy mások véleményét akarták befolyásolni.

  5. Én. A jogos felháborodásból szerény önreflexióra váltottunk, amikor azt kérdeztük magunktól: “Hogyan járultunk mi hozzá a hanyatláshoz?” Ha a saját motívumunk a múlt elemzésénél a másokra mutogatás, akkor természetesen ennek a listának az első pontjánál kezdhetjük és sorra vehetjük a többit. De ha tényleg befolyásolni szeretnénk a változást, talán megfordíthatnánk a sorrendet és saját magunkkal kellene kezdeni.

 

Ennek a kijózanító felismerésnek a tudatában, íme, a hat legfontosabb dolog, amit bánunk a 2016-os választások kapcsán és íme a fogadalmaink a jövőre nézve:

 

  1. Megengedtük, hogy a legmélyebb meggyőződéseink személyeskedő értékítéletekké váljanak.

  2. Gyávák voltunk kihasználni azokat a lehetőségeket, amikor nekünk fontos morális kérdésekkel kapcsolatos őszinte meggyőződésünknek hangot adhattunk volna, mert féltünk a dühös virtuális csőcselék büntetésétől, vagy még rosszabbtól.

  3. Rengeteg időt töltöttünk azzal, hogy egymás vállán sírtunk azokkal, akikkel azonos véleményen voltunk, kevés őszinte kíváncsiságnak adtunk helyt, megismerni azok álláspontját, akiké különbözött a miénktől.

  4. Passzívan átadtuk magunkat a keresőmotorok zsarnokságának — olyan információra szánva időt, amiket az eredeti előítéleteink sulykolására tervezett algoritmusok befolyásolnak. A keresőmotorok hatékony eszközei manapság az ideológiai megosztottság újratermelésének, mivel érzékelik, mit kedvelnek az emberek és ezért még több hasonló tartalommal szolgálnak.

  5.  Hozzájárultunk az elégedettséghez, mert – ugyan csuklottunk és nyeltünk közben – de „lájkoltuk” azokat a postokat, amelyek ugyan sértőek, de okosak voltak, és támogatták a szándékainkat.

  6. Hőbörögtünk a végső jelöltek miatt, de vajmi keveset tettünk azért, hogy elfogadhatóbb alternatívánk legyen.

Ezek keserű pirulák, amiket le kell nyelni. De ha tényleg őszinték vagyunk saját magunkhoz, mi hagytuk, hogy idáig süllyedjünk. Szerencsére úgy ébredtünk fel ma reggel, hogy tudjuk, jobban is csinálhatjuk. Nem kell újra megélnünk ezt a mérgező és megosztó választást, és nem leszünk részei hasonlónak a jövőben. A jövőre nézve megfogadjuk:

 

  1. Nem hagyjuk, hogy a vehemens véleménykülönbségek személyes támadásokká váljanak.

  2. Rendszeresen keressük a kapcsolatot a másik vélemény józan képviselőivel — és nagyon odafigyelünk rájuk.

  3. Soha nem bízzuk rá a politikai véleményünk kialakítását keresőmotorokra.

  4. Korábban kezdünk belefolyni a politikai folyamatokba, mintsem később bánjuk meg a korlátozott választási lehetőséget.

  5. Soha nem továbbítunk, vagy „lájkolunk” okos, de gyűlölködő és intellektuálisan ízetlen anyagokat még olyan nézőpontokkal kapcsolatosan sem, amelyek a mienkkel ellentétesek.

  6. Továbbra is elkötelezettek leszünk a politikai párbeszéd iránt — úgy, ahogy mi is szeretnénk, hogy mások tegyék velünk — még akkor is, ha elégedetlenek lennénk a választások kimenetelével.

És te? Megbántál valamit? Mi volt az a viselkedés, amire nem vagy büszke? Milyen fogadalmat szeretnél tenni, hogy elkerüljük a legutóbbi választás méltatlanságát?

Hiszünk az olvasóink jóságában, és inkább arra koncentrálnánk, mi lehetséges, ahelyett, hogy azon bánkódnánk, mi is történt. Legközelebb legyen másképp, fogadjuk meg!

 

Szívélyes üdvözlettel,

 

Joseph & David”

 

 

Ha többet szeretne megtudni arról, hogyan lehet valóban lényeges dolgokat szóba hozni és a kapcsolatokat fenntartani, kattintson ide.

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

Featured Posts

Megteremteni a visszajelzés kultúráját - tényleg ezt akarod?

October 26, 2016

1/1
Please reload

Recent Posts
Please reload

Search By Tags
Please reload

Follow Us
  • Facebook Classic
  • Twitter Classic
  • Google Classic

© 2018 by Custwell Consulting