Milyen lesz egy tréning az igazság-utáni korszakban?

December 1, 2016

 

Tehát. Most már hivatalos. Az igazság-utáni korszak már valóság.

 

Az Oxford szótár az „igazság-utáni” szóösszetételt az év kifejezésének nevezte.

 

A Brexit és az amerikai elnökválasztás után egy új korszakba érkeztünk, amelyik úgy tűnik, megerősíti többek között azt a Jonathan Swiftnek tulajdonított mondást, miszerint „a hazugság a fél világot bejárja, míg az igazság még csak a csizmáját húzza.” 

 

Ezt már évek óta tudjuk a Learning and Development (L&D) világában.

 

Az észlelés fontosabb lenne, mint a tények ismerete?

 

Néhány évvel ezelőtt egy vezetői tréning résztvevői között heves vitát kavartam, amikor azt mondtam, „Az észlelés fontosabb, mint a tények ismerete.” A csoport vonakodva ugyan, de végül egyetértett velem.

 

A Huthwaite International tanácsadóinak egyik - alapos kutatásokkal alátámasztott - jelmondata, hogy „A logika nem meggyőző”. Ugyan ez  mindig arra készteti azokat az embereket, akik először hallják, hogy felhúzzák a szemöldöküket, de ironikus módon, pont egy logikus beszélgetés győzi meg őket hamarosan,  hogy elfogadják ezt az alaptézist.

 

A L&D világban már régóta tudjuk, hogy a szív legalább olyan fontos, mint az értelem, amikor azt szeretnénk, hogy az emberek másképp lássanak dolgokat, vagy egy olyan világra reflektáljanak, amelyik egy hangyányival meghaladja a korábbi tapasztalataikat. Mi elsődlegesen olyan érzelmek alkalmazását keressük, amelyek inkább fényt vetítenek az emberek elméjére, mintsem elhomályosítanák az igazságot, éppen úgy, mint a vaku felvillanása után megélt vakság..

 

A 2013-ban megjelent „Komplett tréning” c. könyvem egyik tétele szerint a tényeken alapuló módszerek nagyobb eséllyel működnek.” Ez nem egy különösen ellentmondásos állítás, és gondolom, nem is szorul védelemre, , de egy olyan mentőöv az igazság utáni korszakban, amelyikre, mint egy hajótörött tengerész, fölkapaszkodhatok.

 

Úgy tűnik, a tényekre támaszkodni, nélkülözhető luxus a 21. század második évtizedében...

 

Azon kívül, hogy megveregetjük a saját vállunkat azért, mert előre megjósoltuk az értelemnél az érzelmekre jobban ható üzenetek fontosságát, azt is el kell ismernünk, nem vagyunk immunisak az igazságot meghaladó viták sötét oldala ellen. Ez pedig az, hogy ha elég gyakran és elég hangosan ismételgetünk egy teljes egészében kitalált „tényt”, akkor még azok az  emberek is hitelt adnak neki, akiknek hivatalból tudniuk kéne a valóságot.

Természetesen, ha ez a „tény” egy széles körben igaznak tartott, de teljes egészében hamis meggyőződéssel, vagy előítélettel vág egybe, akkor a hatása megsokszorozódik.

 

A HR és az L&D percepciója

 

Gondoljunk arra, hogyan jellemzik mások a saját vállalatodnál a HR osztályt és az L&D csapatot. A legtöbbre tartják? Az a tapasztalatom, hogy jóindulatú és nagyon keményen dolgozó embereket rendszeresen megvádolnak azzal, hogy teljesen elrugaszkodtak a valóságtól, és egyébként sem végzik hatékonyan a munkájukat.

 

Ez olyan „tény”, amit oly sokszor ismételgettek, hogy az már „igazsággá” vált. Ez ugyan nem tartozik azonos súlycsoportba az olyan kijelentésekkel, mint a „minden mexikói erőszakos”, vagy „minden olasz maffiózó”, de káros a hivatásunkra nézve, és kevésbé lehetünk eredményesek ahhoz képest, amennyire lehetnénk, vagy amennyire kéne.

 

És  az L&D-ben mi is ugyanezt a hamis állítást állandósítjuk. Csupán két hete hallottam annak a fennkölt L&D figurának a történetét, aki egy értekezleten azt mondta, ha újra CLO-ként dolgozna, akkor az első dolga az lenne, hogy minden trénert elmozdítana, mert ők a teljesítmény növelésének a kerékkötői.

 

A legutóbbi kutatások azt mutatják, hogy a felső vezetők úgy vélik, az L&D csapataik nem tudnak elégséges támogatást nyújtani a munkatársak képességeinek javításához. A véleményeken túlmenően a kutatás semmilyen tényekkel nem támasztja alá ezt az álláspontot, ennek ellenére szalagcímekre kerül, és erodálja a hitelességünket.

 

Akkor mit tehetünk?

 

Az igazság-utáni világunkban emlékeznünk kell arra; az érzelmi reakciók elvakítják az embereket, ezért nem látják meg a realitásokat, előtérbe helyeződnek a nem tudás alapú meggyőződések, a bölcsességnek beállított egymást erősítő hasonló kijelentések, és az önbecsapás kényelme. Segítenünk kell abban, hogy az emberek megláthassák a valóságot, az annak felismerését támogató környezetben, hogy ne a menekülést válasszák, és szemüket becsukva, fülüket befogva kiabálják: „la-la-la”.

 

Ki kell mozdulnunk a saját hangunkat visszaverő kis kamránkból, és szembe kell szállnunk a tévinformációkat bezáró kis buborékokkal, ha olyan véleménnyel találkozunk, amit nem támasztanak alá a tények. Azokra az alkalmakra kell gondolnunk, amikor az L&D beavatkozása segített az embereknek, hogy jobban és okosabban végezzék a munkájukat, azokra a helyzetekre, amikor a tanulás megváltoztatta az emberek életét, és ebben profi szakemberek segítették őket.

 

El kell mesélnünk a történeteinket.

 

És ezeknek a történeteknek igazaknak kell lenniük.

 

(Az eredeti cikk megjelent a Training Zone-ban. Fordítás Csébfalvi J.)

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

Featured Posts

Megteremteni a visszajelzés kultúráját - tényleg ezt akarod?

October 26, 2016

1/1
Please reload

Recent Posts
Please reload

Search By Tags
Please reload

Follow Us
  • Facebook Classic
  • Twitter Classic
  • Google Classic

© 2018 by Custwell Consulting