Cselekvő felelősség a munka-magánélet egyensúlyáért

February 8, 2017

 

"Majd minden vállalat küzd ellentmondó prioritásokkal. Például: a mennyiségre fókuszálás mellett a minőségre való ügyelés; rövid távú célkitűzések, és hosszú távú stratégia egyidejű teljesítése; minden időddel és erőddel az üzleti sikerre összpontosítani és közben elég időt tölteni a családoddal. A jövőben azok lesznek sikeresek, akik ezeket az ellentmondó prioritásokat kezelni tudják. Ezért kell elsajátítani azt, hogy a nyilvánvaló konfliktusokat ne ütköző üzenetekként értelmezzük, hanem mint az egyensúly, sokoldalúság és növekedés kihívásait.

 

Talán mindezek között a legnehezebb megtalálni a magánélet és a munka egyensúlyát. A WHO, az Egészségügyi Világszervezet a munkahelyi stresszt, mint népbetegséget határozta meg. A felnövekvő generáció, egyértelműen a jobb egyensúlyt tartja fontosabbnak, a fizetésnél.

 

Mégis, szinte mindenkit fenyeget a kiégés az egyensúly megbomlása miatt. Íme néhány tipp, hogyan kerüljük ezt el:

 

Lásd meg!    Pontosan mi is okozza a stresszt számodra? A munkád? Az otthoni életed? A kapcsolatod? A probléma gyökerének feltárása nélkül nem reménykedhetsz a megoldásban. Ha nehezen tudsz rámutatni, mi is az oka a stressznek, fordulj segítségért a vállalaton belül a megfelelő HR funkciót ellátó kollégához, vagy külső szakértőhöz.

 

Érezd magadénak!   Ne vedd a kritikát személyesen! Tekintsd a negatív megjegyzéseket továbbfejlődést támogató visszajelzésnek, ami segít jobbnak lenni a munkádban. Ugyanakkor, ha a kritika verbálisan sértő, például a főnököd rádkiabál, vagy vulgáris kifejezéseket használ, beszéld meg a problémát a főnököddel, vagy a HR vezetővel.

 

Oldd meg!   Vedd észre a különbséget otthon és a munkádban azok között a tényezők között, amire van ráhatásod, és amire nincs. Készíts listát mindkét kategóriáról. Kezd el ma, hogy megígéred magadnak, nem izgatod magad olyanok miatt, amire nincs ráhatásod. Delegáld, vagy oszd meg a munkád, ahol csak lehet. Ne ess abba a csapdába, hogy azt gondolod, csak te vagy az egyetlen ember, aki jól tudja megoldani a feladatot. A munkatársaid és a főnököd is lehet, hogy elfogadják ezt a koncepciót.

 

Tedd meg!    Sorold fel mindazt a sok jó dolgot, amit teszel, és dicsérd meg magad. Állíts fel rövid távú célokat és jutalmazd meg magad, amikor eléred ezeket. Ha úgy gondolod, nem éri meg megtanulni, hogyan kezelj egy stresszes munkahelyi helyzetet, lehet, hogy néha értelmesebb otthagyni az állásodat.

 

Hogyan tudod megállapítani, mikor érdemes bedobni a törülközőt? Akkor, amikor:

  • Minden megfelelő csatornát és módszert kipróbáltál már a megoldásra (vagy nem is létezik a megfelelő csatorna)

  • A főnököd úgy bánik veled, amit megfélemlítőnek, tiszteletlennek, lealacsonyítónak találsz

  • Olyannyira unalmas a munkád, hogy kimerülten érsz haza minden nap. Ha nem találsz olyan fölfelé mutató karrier utat, ami professzionális növekedésre sarkall, talán másik, érdekesebb munka után érdemes nézned.

Mivel egyre több vállalat fog bele leépítési, racionalizálási, átszervezési programokba a termelékenység és nyereségesség növelése érdekében, azok a dolgozók, akik túlélik ezeket az átalakításokat, azt találják, még inkább növekszik a nyomás a vállukon, hogy még többet érjenek el, még kevesebb erőforrással. A legtöbb esetben a több elérése kevesebbel, egyenlő a stresszel.

 

Sokszor hallottunk arról, milyen hatalmas stresszt okoznak a nagy változások, és a legnagyobb aggodalom egy téma körül összpontosul: hogyan lehet a sikeres karriert összeegyeztetni a teljes személyes élettel.

 

John Sculley, az Apple Computer egykori vezérigazgatója mondta az USA Today hasábjain, „A jóízű alvás a gazdálkodás és iparosodás korának maradéka. Az információ korszakában a világ körüli akadálytalan kommunikáció és az állandóan változó adatokhoz való folyamatos hozzáférés az éjszakai nyugodalmat a múlt letűnt csökevényévé változtatta. 24 órás napjaink vannak, már nem nyolc órások csak 5 napon át.” 

 

David Johnson, a Cambell Soup vezérigazgatója napi 24 órát dolgozik, hogy figyelemmel tudja kísérni a vállalat globális működését.” Ugyanebben a cikkben Maney azt kérdezi: „Sculley gyakorlata az új évezred mintája, vagy csak egyszerűen fura? John Sculley lehet csupán szélsőséges kivétel, de megfigyelhető tendencia a hosszabb munkaidő és a kevesebb szabadidő. Ha a vállalatodnál racionalizálás, munkások létszámának csökkentése történt, hosszabb munkanapokra, átlagos munkahétre számíthatsz és arra, hogy túl kevés idő marad a családra, barátokra és a felüdülésre.

 

A vállalati élet olyannyira tönkre tudja tenni a családi és a magánéletet, hogy könnyen úgy tudod érezni, kihasznált, elárult a vállalat, amelyiknek a szívedet-lelkedet áldoztad. Az üzleti életben egyre inkább megkövetelik a vállalatok, hogy az emberek egyre többet és többet áldozzanak az idejükből a vállalatra, így egyre kevesebb idő marad otthonra és a szeretteikre. A két szándék között megtalálni az egyensúlyt ugyanolyan rászánást igényel, mind bármelyik nagyobb üzleti probléma megoldása.

 

Az egyik ügyfelünk pont hasonló problémával küzdött. A vállalat felelős vezetése megértette, nagy nyomást helyez a munkatársaikra néhány új termék piacra hozása. Ahelyett, hogy csupán arra vártak volna, majd csak megváltozik a helyzet, úgy döntöttek, tesznek is valamit ellene. Tudták, az embereik a személyes életminőségüket áldozzák be a vállalat érdekében, ezért a vezetés őszinte visszajelzést kért az érintett munkatársaktól, hogy megértsék, pontosan hogyan is élik meg a helyzetet. Azután összeült a vezetés és alaposan megbeszélték a megnövekedett nyomás hatását a munkatársaikra. Néhány kemény megbeszélés után egyetértettek, a vállalati kultúrát meghatározó hat vállalati hitvallás mentén fogják egyensúlyba hozni a munka és a magánélet egyensúlyát. Ennek eredményeképpen minden munkatárs nemet mondhatott bármikor a munkaidő utáni értekezletekre a megtorlás veszélye nélkül. Ha valaki úgy tűnt, nem mert nemet mondani, mert úgy érezte, az a lojalitás hiányára utalna, a vezetője barátságosan megveregette a vállát és hazaküldte. A vállalat gyakorlatilag támogatta az embereket abban, hogy cselekvő felelősséget vállaljanak azért a döntésükért, mit tesznek meg a vállalatért és mit nem. Csodáltuk, ahogyan kezelték ezt a problémát. A vállalat, teli fiatal, törekvő, profi emberrel, akik ki akarnak tűnni és sikerre vágynak, hihetetlen növekedést és nyereséget ért el olyan kultúra támogatásával, amelyik felelősséget vállal mind a szervezeti, mind a személyes célokért.

 

 Az erőforrások korlátozottsága továbbra is meghatározza az üzleti életet. Nem sok vállalat kerülheti meg a világ realitásait, többet kell elérni kevesebbel. Azért hogy ne essünk a Vonal Alá emiatt, a vezetésnek meg kell értenie, milyen személyes árat fizetnek a munkatársaik azért, amit kérnek és meg kell találnia a módját annak, hogyan állítsanak helyre bármilyen egyensúlytalanságot.

 

Ugyanezen gondolat mentén, a munkatársaknak is a Vonal Fölé kell emelkedniük és magukénak kell érezniük a körülményeiket. A változások vihara nem fog csitulni. Az átlagos munkahét egyre hosszabb lesz. Egyre többet kívánnak meg mindenkitől.

Ha megértjük, ez a valóság, könnyebb lesz alkalmazkodni hozzá, és jobban felismerjük azokat a személyes kompromisszumokat, ami a legelfogadhatóbb számunkra."

 

(Részlet Roger Connors - Tom Smith: Az Óz Elv c. könyvből Fordította Csébfalvi János és Szödényi Ákos

Copyright © Roger Connors, Tom Smith, and Craig Hickman, 1994, 2004, Minden jog fenntartva)

 

Töltse le a könyv ingyenes ismertetőjét itt.

A könyv közvetlenül megrendelhető itt.

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

Featured Posts

Megteremteni a visszajelzés kultúráját - tényleg ezt akarod?

October 26, 2016

1/1
Please reload

Recent Posts
Please reload

Search By Tags
Please reload

Follow Us
  • Facebook Classic
  • Twitter Classic
  • Google Classic

© 2018 by Custwell Consulting